Fehér Renátó: Alagútszindróma

  • 15. 02. 2021
  • Cikkek
  • 4 perc olvasási idő

Renátó Fehér (*1989) költő, kritikus. Budapesten él.

  

Te, akinek nőnemét érzékeltetni csak a cseh nyelv képes, a magyar nyelv képtelen, ha elindulsz Budapestről, a Terézvárosból, a Bajza utca végi gyalogos alagúton át, akkor a prágai Karlín városrészben érsz majd ki újra a szabad ég alá. Ez a séta földalatti mozgalom, stencileznéd szamizdatba, ahogyan ez itt szokás, ahogyan apád is csinálta, és hozzátennéd még, hogy mifelénk eredetileg majdnem mindent óvóhelynek szántak, tíz falu pedig építsen egy atombunkert.

©Szőcs Petra

De valójában már a nagyszüleid is a háború legvégén születtek, egyikük sem barakkban vagy légópincében, neked pedig sosem fogy el többé a térerőd. Élőzhetnéd is ezt a mostani sétát az alagúton át, de mégis archív felvételeket látsz csak magadról a frontkamerád képernyőjén. Mintha egy időkapszulát nyitnál meg, ami valaha téged nyelt le. Kronosz, az Idő megeszi a gyermekeit. Esetedben azonban mindezt aligha lesz képes pszichoanalizálni a cseh álmoskönyv, vagy doktor Freud, a morva.

Szorongat tehát ez a szédítően sok téridő és térerő. Ömlik be a korlátlan adatforgalom az alagútba is. Te pedig görgetsz, mint Sziszüphosz, akit persze offline-nak kellene elképzelnünk. Zsibbasztja is el a csuklódat, hogy filter nélkül gyömöszöld bele e két város regényét és velük önmagadat a szűk alagútba, amit itt és most ez a hömpölygő mondat fúr Budapest és Prága közé. Lehetséges-e keresztülmesélni magunkat a fikcióig? A szerző halott, a műveiben él tovább, a halál oka: alagútszindróma. Itt élned, halnod kell. Legalább minden karnyújtásnyira van. Ebben az alagútban csak az fér el, amit érdemes gyászolnod, becsben tartanod vagy megvigasztalnod. Két fesztávnyi a koreográfia: egyik tenyered még egy másik tenyérhez érhet, ujjhegyed pedig már az alagút hideg és mocskos falához, amin a te időszaki kiállításod állandó: Magasművészet & Mélyszegénység.

És a két város regényének ez az alagútepizódja is a ruzyně-i vagy a váci börtönkönyvtár asztalán íródna legszívesebben, egyszerre haladva a megírásban és az átélésben, mintha egy tükörre mesélnék rá az ujjbegy zsírnyomai. Legnagyobb műveiket sokan börtönben írták. Odakint milyen évet írtok, kedves Olga? Ám hiába a szándékoltan klausztrofób jelenetezés: ami íródik, az tágul, ezért kell rögtön húzni is, meg és vissza, fedezékbe, zárkába és alagútba. Egy zacskó radírmorzsa az eddigi életműved összkiadása. Egy villogó kurzornál nincs nagyobb otthonod. A backspace viszont nem hagy vízjelet. A töredékek ideje lejárt. Csak a megürült hely tanúskodik igazán arról, hogy valaha börtön, alagút, katedrális, múzeuminsel, kastély, állatkert, kávéház, iskola, tévétorony, színház, kormányzati negyed, temető, klinika, nagycirkusz, pályaudvar, lőporgyár, parkolóház, vendéglő, hajléktalanszálló, stadion, nagykövetség, közpark, benzinkút, emlékmű, pláza, gettó, főváros vagy a Paradicsom állt itt. Így bízni végül rá a kéziratot egy szószegő barátra, hogy égesse el. A szóközt törölni sem kell félnetek jó lesz. Nefélj!

Neboj. Ezt már az alagút Karlín felőli végén olvasod, ha félszemmel mégis visszanézel. Ki itt belépsz, hagyj fel minden aggodalommal. Akárki is üzeni ezt, az alagút által átszelt vítkovi domb hatszáz éve véres csatatér volt, a környéket pedig máig a győztes hadvezér, Jan Žižka térfigyeli. Ne féljetek! A legutóbbi árvíz csak a posztindusztriális múltat mosta el. A slumosodás romjait aprópénzért vásárolta ki és telepítette vidékre a dzsentrifikáció. Most pedig botoxolj Berlinné, te kreatív városrendező, sikasszunk el a hosszúsági fokból, és nevezzük át közben européerre az égtájakat! Ha tehát a félelem, hogy ez netán még mindig nem a Nyugat, megenni készül a város lelkét, ne féljetek!

Ne féljetek! Ezzel az üzenettel állt meg Jézus is a Galileába tartó 28-as főút 11-es kilométerénél, már a feltámadás után, Máté evangélista szíves közlése szerint. Galileából aztán csak nagyon lassan vezetett a római katakombákba a tanítványok alagútja. Ókereszténynek lenni is mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni. S ha ez igaz, akkor a kelet-európai kisállamok sincsenek egyedül a nyomorúságukban, sőt, nem akárki osztozik velük.

Ha elindulsz Prágából, Žižkovból, a Chlumova utca végi alagúton át, akkor a budapesti Angyalföldön érsz majd ki újra a szabad ég alá. És talán ezt hívják akkor testvérvárosnak. Ezt hívják Ká-Európának.

Fehér Renátó (Szombathely, 1989. október 9.) magyar költő. Az ELTE BTK abszolvense irodalom- és kultúratudomány szakon, majd 2014-től ugyanitt volt doktorandusz. 2012–2013-ban és 2015-ben a prágai Károly Egyetem vendéghallgatója. 2016 őszén a prágai Václav Havel Könyvtár ösztöndíjas kutatója volt. 2017-től a Hévíz folyóirat munkatársa, majd 2018-tól a lap szerkesztője. 2017 augusztusa és 2018 augusztusa között a Litera.hu szerkesztője. A közép- és kelet-európai irodalmakra, kiemelten a visegrádi országok irodalmára fókuszáló Csirimojó Kiadó szerkesztője.

Érdekelheti még

24. 2. Cikkek
ZDENĚK MILER 100 | KISVAKOND-KÖRKÉRDÉS| 1.

ZDENĚK MILER 100 | KISVAKOND-KÖRKÉRDÉS| 1.

Zdeněk Miler képzőművész, aki egyebek mellett az elhíresült Kisvakond – de számos további rajzolt mesefigura – megalk...

24. 2. Cikkek
ZDENĚK MILER 100 | KISVAKOND-KÖRKÉRDÉS| 2.

ZDENĚK MILER 100 | KISVAKOND-KÖRKÉRDÉS| 2.

Zdeněk Miler képzőművész, aki egyebek mellett az elhíresült Kisvakond – de számos további rajzolt mesefigura – megalk...

18. 2. Cikkek
Zdeněk Miler 100 | Nem csak a Kisvakond: az animaciós filmek innovátora, Zdeněk Miler

Zdeněk Miler 100 | Nem csak a Kisvakond: az animaciós filmek innovátora, Zdeněk Miler

Az idén ünnepeljük Zdeněk Miler születésének 100. évfordulóját, aki jelentős cseh művész, valamint számtalan híres me...