Česká centra, Czech Centres

Česká centra / Czech centres - logo

Rólunk írták

Húsz év Prága terein

Című kiállításunk a Magyar Nemzet 2012.02.05-én megjelent cikkében és olvasható online is.

 

Havel jobb kezétől a kék arcú elnökjelöltig

A cseh politika elmúlt bő két évtizede fotókon elmesélve

Jégkorong, sör, Havel és Karel Gott. Ez is Csehország, de létezik egy másik is: az utcára vonuló, folyton demonstráló és véleményt nyilvánító csehek országa, ahol az egykori kommunista párt él és virul, ahol elnöknek jelöli magát egy agyontetovált művész. Prága, ahogy csak ritkán látjuk.

 „Mi, csehek, nem háborúzunk” – az Őfelsége pincére voltam című regény főhőse ekképpen sűríti egyetlen mondatba a nemzeti karaktert, és más, gyúlékonyabb kedélyű nemzetek hajlamosak is ezt esetleg valamiféle sörhabos polgári kényelmességként értelmezni. Ha azonban valaki megtekinti a Cseh Centrum legújabb kiállítását, máris árnyalhatja magában a fenti kijelentést.

 Végignézve a Cseh Távirati Iroda (CTK) archívumából kiválogatott fotókat, úgy tűnhet ugyanis, hogy az elmúlt huszonhárom év folyamatos politikai forrongással telt a cseh fővárosban – és tudjuk, épp most sincs fegyverszünet. A kiállítás visszaigazolja a közvélekedést, hogy a cseh történelem Prága utcáin zajlik, annak formálása csakis a város ideiglenes birtokbavételével történhet. Ezt a folyamatos izgalmi állapotot láthatjuk a képeken, melyek önmagukban is beszédesek, ám ezen túlmenően a rendezés ügyesen él a kontrasztok erejével is.

Elszánt túlélők – zeng az Internacionálé

Fotó: CTK/René Volfík

Ellentét feszül például a nyitókép és az utolsó fotó között: míg előbbin a tömeg az 1989. novemberi 27-i általános sztrájk okán hömpölyög az utcán, utóbbi Václav Havel temetési menetét mutatja – némiképp azt is sugallva ezzel, hogy egy korszak végképp lezárult. A búcsú egyébként is visszatérő motívum: az egyik képen az emberek sorfala előtt guruló autó tetején keresztül az utolsó csehszlovák elnök, a hivataláról éppen lemondott Havel keze kandikál ki és integet a tiszteletére összesereglett tömegnek. Az alatta levő képen a két ország szétválását követő, euforikusnak korántsem nevezhető tétova ünneplés pillanatát láthatjuk – a vég és a kezdet felemás viszonyát sugallja tehát a képek utólag megteremtett párbeszéde.

Havel utolsó útja

Fotó: CTK/René Fluger

És ha már a háborút említettük: a nemzeti identitás újraalkotásában többek között a hadviselt csehek is szerepet kaptak. Az egyik képen a cseh katonai veteránok világtalálkozójának résztvevői menetelnek 1994-ben, a hadviseltek koalíciójában a két világháború valamelyikében részt vevő katonák mellett ott lépdeltek az Öböl-háború és az ENSZ-missziók cseh nemzetiségű katonái is.

 A belpolitikai lövészárkok alkalmi seregei is számos képen feltűnnek: a kormányellenes tüntetések, a NATO-t vagy EU-t éltető és az ugyanezen szervezetek ellen tiltakozó demonstrációk és a nacionalizmus jegyében rendezett menetelések is visszatérő motívumai Prága ideiglenes „megszállásainak”. A cseh politikai folklór több, magyar szemmel nézve különös vadhajtásban is megnyilvánul a tárlaton. Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja állandó és középsúlyú szereplője az ottani pártharcnak, eltökélt tagságáról hű képet fest a kiállítás egyik fotója, amin az élemedett korú elvtársak és elvtársnők ökle lendül a magasba.

Egy színes politikai szereplő

Fotó: CTK/Stanislav Zbynek

És egy másik helyi színfolt sem hiányozhat: Vladimír Franz, az idén magát elnöknek jelölő művész, aki szinte bekékült az egész testét borító tetoválásoktól. Színpompás kaleidoszkópot kapunk tehát a csehekről, akik ha nem is háborúznak, véleményt nyilvánítani, úgy tűnik, nagyon is szeretnek.

(Húsz év Prága terein. Cseh Centrum. Megtekinthető március 10-ig)

 

Szerző: Szathmáry István Pál

Eredeti szöveg: http://mno.hu/grund/havel-jobb-kezetol-a-kek-arcu-elnokjeloltig-1135137