Česká centra, Czech Centres

Česká centra / Czech centres - logo

Rólunk írták

Az elektromos halál és a belső sötétség

1998. április 17-én 15 óra 16 perckor elment az áram, és úgy tűnt, a közeljövőben biztosan nem fog visszatérni. Ezen a ponton indul Ondřej Neff lebilincselő társadalmi disztópiája, mely mindvégig azt vizsgálja, hogy a modern korban a tudományos és technikai fejlődés helyett beálló hanyatlás milyen következményekkel barázdálja a társadalom szövetét. A több szálon futó, szociográfiai érzékenységű regény középpontjában Honza Kryl road movie-ja áll, a férfi szemszögéből ábrázolt, Česká Lípába vezető utazás azonban már az elején váratlan fordulatot vesz, ami Honza későbbi sorsára és a történetben folyamatosan alakuló hierarchikus rendszerre is rányomja a bélyegét.

„Ez nem áramkimaradás vagy meghibásodás. Valami jelentőségteljes dolog történt, ami megváltoztatta az alapfeltételezéseket, amire a technikai civilizációnk épül.”

Neff több szemszögből elemzi az elektromosság megszűnésének következményeit. Vizsgálja, hogy az események milyen életmódbeli változásokhoz vezetnek, de kitér arra is, hogy ezek a változások miként befolyásolják azt, ahogyan az emberek érzik magukat ebben a világban. A történet Csehországában ugyanis megváltoznak a munkavégzési szokások, az állam irányításának módja és annak alapvető jelentése is. Az elektromos halál mint visszafordíthatatlan tény válik érdekessé, hiszen a szereplőknek azzal a nyomasztó előérzettel kell tovább élniük, hogy az áram eltűnésekor valami sokkal nagyobb erő nyer teret, mely majd a leghétköznapibb dolgokba is beleszólást akar.

neff_bannerek_uj2

A kiválóan érzékeltetett közhangulat kulcsa a szorongásról adott pontos tudósítás, ami a sötétség első óráiban megjelenő háborútól való félelemmel kezdődik, az állandóvá váló kétségbeesett aggodalmaskodás pedig fokozatosan elkezdi megkérdőjelezni a hatalom figuráinak döntéseit és működését. Ondřej Neff fiatalon a Csehszlovák Rádiót tudósította a prágai tavasz eseményeiről, e meghatározó élmény pedig a Sötétség soraiba is beleírta magát. A kataklizma a regényben is két sötét évszámhoz hasonul, 1938-hoz és 1968-hoz, hiszen ebben a két esetben – valamint a regényben is, az elektromos halált követően – a kormányzat részéről tanúsított fellépés óriási csalódást okozott.

„Az összetekert újságból rögtönzött fáklya megvilágította az alagsorba visszavezető utat. A tudatlanság és a tehetetlenség sötétségét azonban nem volt képes eloszlatni.”

Az elektromos halál Neffnél társadalmi-politikai katalizátorrá válik. Olyan változásokat idéz elő a leghétköznapibb ember életében is, hogy a szereplők egymás ellen vagy egymás érdekében hozott döntéseik eredményeként kapnak helyt a társadalom újjáalakuló rendjében.

Neff lenyűgöző, minden területre kiterjedő társadalomrajza tükröt tart egy országnak, mely a kommunizmusban szocializálódott, de jelenleg a demokráciában él, és nem tudja, mitévő legyen, ha egy láthatatlan külső erő megváltoztatja a játékszabályokat. Újfajta ötletekre és megközelítésekre van szükség, és ha ezek fel is bukkannak valahol, még mindig nem garantált hosszú távú sikerességük. A legfontosabbá az válik, hogy miként lehet irányítani az új körülmények közepette, és van-e egyáltalán, aki alkalmas arra a szerepre, hogy kisebb-nagyobb embercsoportot, esetleg egy egész országot kormányozzon. Civilizációnk kártyavár-sérülékenysége csak az első probléma, hiszen amíg páran az összefogás érdekében dolgoznak, mindig lesznek, akik az ellentétes oldalon szervezkednek.

cikkbe pici

Barna Otília, Ondřej Neff, Svoboda Róbert és Németh Attila a könyv bemutatóján. (fotó: Csata Judit)

A monumentális regény tíz év eseményeit öleli fel, Neff pedig a fordulatos, helyenként horrorba hajló leírásokkal gazdagított cselekményben precíz dokumentációt ad az elektromos halált követő évtizedről politikai, társadalmi, tudományos és filozófiai értelemben is. Csak a sötétség lesz az, ami ebben a korszakban belső fénnyel ruház fel, ám hogy mi ez a Fény, azt csak kevesen tudják. A sötét középkor néhol szatirikusan megformált díszletei közt történtek véresen komoly következményekhez vezetnek, ám Honza útja igazán csak arról szólhat, hogy visszakapja-e még valaha az emberiség a kultúrát és a civilizációt, és ha igen, milyen árat kell fizetnie érte.

 

Forrás: http://galaktika.hu/az-elektromos-halal-es-a-belso-sotetseg/

Szerző: Galaktika