Česká centra, Czech Centres

Česká centra / Czech centres - logo

Rólunk írták

„A világvégéhez lehet optimistán és pesszimistán is állni.”

Október 21-én, szerdán Ondřej Neff cseh sci-fi író Sötétség könyvét mutatták be az Írók boltjában, ezzel kapcsolatban volt fél óránk, hogy beszélgessünk az íróval, világvégéről, normalizációról, nosztalgiáról és a sci-firől úgy általában. Minden spoilerveszélytől mentes interjúnk következik a hazájában hatalmas sikernek örvendő Ondřej Neffel. Hanzelik Gábor interjúja.

 

Ön szerint a sci-fi is szépirodalom?

Ondřej Neff: Maradjunk annyiban, hogy a sci-fi már önmagában egy óriási fogalom. Zsáneren belül is nagyok a különbségek, a mágikus realizmussal rokonszenvező szövegektől a száraz, technikai sci-fiig minden megtalálható. Ami ezt illeti egyébként, szerintem mindenki olvasson olyat, ami örömet okoz neki, ha valakinek ez nem a sci-fi, akkor egyszerűen nem kell erőltetni. 

A regénye egy óriási áramkimaradásról szól, am megváltoztatja az emberi társadalom viszonyait. Mit gondol, miért olyan nagy divat az utóbbi időben, pont a jóléti társadalomban, hogy világvége forgatókönyvekben leljük örömünket? 

O.N.: Az apokalipszisről már a Szentírás is ír, szóval nem újdonság. Chiliasztikus mozgalmak sokasága jellemző a kora középkorra is, ez egyáltalán nem olyan nagy találmány. Még a sci-fi irodalom is rengeteg olyan művet ismer, amelyek a világvégét írják le. Nézze, jóléti társadalomban élünk, de a negatív médiahírek a fontosak. Afrika nagy lépésekben fejlődik, de a híradóban nem ezt fogják mutatni, hanem hogy valami elmebeteg gyerekeket gyilkol a dzsungel közepén. Én egészében optimista vagyok a jövőt illetően, és úgy gondolom, hogy ebben van a különbség: lehet a világvégéhez optimistán és pesszimistán is állni. 

Rendben, de bármilyen apokalipszis utáni tevékenység feltételezése kiszakad az ismert középkori apokalipszis víziókból. Úgy értem, amennyiben azok vallásosak voltak, a világvége utáni eseményeket az Istenre hagyták, ezzel szemben az újabb forgatókönyvekben az az érdekes, hogy eleve az apokalipszis után kezdődnek, és a társadalom újraszervezését mutatják be. 

Igen, ebben igaza van. De ezek is nagyrészt negatív apokalipszis történetek, minden a végsőkig dramatizált bennük. Ha a világvége félelmetes, akkor ezt a tulajdonságát az egekig nagyítják. Nemrég láttam egy filmet a san franciscoi földrengésről, már nem emlékszem a címére, a készítői tényleg a végletekig dramatizálták a földrengést, egyszerűen minden teátrálisan omlott össze, emberek ezrei haltak meg, az egész láthatóan ijesztőnek volt kitalálva. Viszont a végén ott is mutatták a romokon új életet kezdő embereket, szóval még annak is volt egy kis optimista felhangja. Én magam is optimista vagyok, úgy gondolom, hogy a valóság pozitívabb, viszont sokkal szürkébb is. Több mint valószínű, hogy ezért van szükségünk a drámára minden nap, mert valójában az életkörülményeink javulnak. Higgye el nekem, hogy még ha ezer meg ezer autó is furikázik mindenfelé, valahogy mégis a levegő is jobb. Mondjuk abban, hogy nem büdös. 

 Ön 1945-ben született, szóval amikor erről a javulásról beszél, akkor azt a saját tapasztalatai alapján teszi? 

O.N.: Persze. Sokan mondják, hogy ez vagy az jobb volt régen, ez hülyeség, úgy összességében szar volt. Prága egyik külvárosában születtem, egy bérházban, a folyosón egy fürdőszobája volt három vagy négy családnak. Mondjuk a gyerekkorom jelentős részét vidéken töltöttem, ott meg az volt, hogy az apám kemény fél kilométert gyalogolt egy kanna vízért. Szóval nem hogy kávét főztünk belőle, hanem tényleg fontos holmi volt. Aki a mai világban nőtt fel, az ezt nem bírná ki, de szerencsére már talán nem is kell. 

Hogy talált rá a sci-fire? 

O.N.: Kezdetben olvasói kedvtelés volt, tizenévesen rengeteget olvastam, főleg sci-fit. Az irodalom kreatív oldalához pedig az vezetett, hogy újságírást tanultam, de ’68 után, mikor bekövetkezett a normalizáció, már kicsit kellemetlenebb volt. Akkoriban indult odahaza a nagy sci-fi mozgalom, és én akkor szálltam be, így született az első gyűjteményem is, aminek a magyar címe Kifordított tojások lenne. 

A Husák-éra megengedőbb volt a sci-fivel szemben? Le tudtak írni olyasmit, amit más műfajon belül nem lehetett volna? 

O.N.: Persze, a sci-fi nagyon allegorikus dolog, aki tudott olvasni a sorok között, annak sok aktuálpolitikai utalás érthető volt. Viszont a hivatalok nagyon nem szerették a mozgalmat, és ha kimutatásokat néznénk, azt látnánk, hogy annakidején évente 10 könyv jött ki. Csak mondom, hogy ez odahaza ma évente ötszáznál tart. 

A csehek szívesen olvasnak sci-fit? 

O.N.: Ezt nehéz így megmondani, eléggé olvasó-specifikus zsáner, sok múlik az olvasón, hogy érdekli-e, vagy sem. Viszont én úgy tapasztalom, hogy igen, nagy az érdeklődés iránta. Viszont a fantasynek nagyobb a tábora. Sci-finek mágiája hiányzik a mai világból.Az, hogy valami kütyü működésbe lép, ez az okostelefonok világában már aligha lep meg valakit is. Ettől persze a sci-fi írónak szüksége van a technikai tudás egy bizonyos szintjére. De az olvasókból már így is egyre jobban kiveszik a meglepődés, a csodálat momentuma. Míg az előbb említett fantasyben a varázslat, poétika, romantika nagyobb mozgástérrel rendelkezik, a sci-fi látszólag szárazabb műfaj. 

Mi kell ez alapján a sci-fi írónak: technikai tudás, kreativitás, jó íráskészség stb.? 

O.N.: Az alap az a vízió, a történet. A Sötétséget úgy írtam, hogy amit leírtam, annak utánanéztem: meglátogattam a helyszíneket, konzultáltam bizonyos történésekről, de az alapja akkor is a történet volt, annak kell beszippantania az olvasót. Szóval jó történetmesélőnek kell lenni, azt hiszem. 

De akkor árulja el a jó történet alapelveit! 

O.N.: Igazságalappal kell rendelkeznie, hagyni kell, hogy az olvasó könnyedén azonosuljon a szereplőkkel és a történettel. De ez még ezután is az egyes olvasótól függ: ha működik a dolog közte és a történet között az nagyszerű, ha nem, akkor meg hagyni kell az egészet. 

Mit olvas mostanság, amikor nem sci-fit? 

O.N.: Tulajdonképpen bármit. Most éppen svéd szerzőket. 

Krimit? 

O.N.: Nem feltétlenül, most pont nem. Éppen a Százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűntet olvasom, szerintem csodálatos könyv. Az alapjai ugyan a túlzás, a groteszk, de talán pont emiatt érdekes, és a lényege, hogy mint az irodalom általában elvisz valahova, fejleszt, továbblendít, az változatlan marad. 

 

Ondřej Neff: Sötétség, Metropolis Media, 2015., 3490 Ft. 

A képért köszönet a Galaktikának. 

Tovább a Galaktika honlapjára.

 

Szerző: Hanzelik Gábor
Forrás: http://szlavtextus.blog.hu/2015/10/23/_a_vilagvegehez_lehet_optimistan_es_pesszimistan_is_allni