Česká centra, Czech Centres

Česká centra / Czech centres - logo

Aktuális

P. Ouředník - A huszonnégyes év

Köszönet G. Kovács Lászlónak az 1968-as megszállás emlékére készített válogatásért.

 

 

 

Patrik Ouředník

A HUSZONNÉGYES ÉV

PROGYMNASMA 1965-89

 

Emlékszem, hogy ’69 nyarán a vakáció idején apám azt fontolgatta, hogy maradjunk-e Franciaországban. Emlékszem, hogy bennünket, gyerekeket is megkérdezett, mit gondolunk a dologról, s hogy a kérdése felháborodást váltott ki belőlem. Emlékszem, hogy két évvel idősebb nővérem ezt mondta: „Miért mennénk el mi? Menjenek el az oroszok!”

 

I/2

Emlékszem, hogy hatvannyolcban a prágai falakon egy „étlap” volt olvasható, többek között ilyen ételekkel: magyar gulyás Kádár-módra, Kolder-féle tatárbifsztek, Brezsnyev agyveleje saját levében.

 

(…)

 

I/9

Emlékszem, hogy hatvannyolcban a barátommal Dymogan tablettákat loptunk a Duklai hősök útján lévő drogériából, aztán a Felvonulási téren meggyújtottak és az orosz tankokra hajigáltuk őket.

 

I/10

Emlékszem, hogy a katonák megijedtek. Emlékszem, hogy vezényszavak harsantak, a katonák lehasaltak, géppisztolyaikat pedig valamilyen célpontra irányították.

 

I/11

Emlékszem, hogy elfutottunk és több órán át a Műszaki Múzeumban bujdostunk, és megbeszéltük, hogy hamis neveket és címeket igazolunk majd egymásnak.

 

I/12

Emlékszem, hogy apámmal a Duklai hősök útján és a Békevédők terén sétáltunk, és a megszállás ellen tiltakozó feliratokat olvastuk a falakon. Emlékszem, hogy apám jókat derült rajtuk.

 

I/13

Emlékszem, hogy apám megpróbálta megszerezni a Pitypang című lapot, amely közölt egy oroszellenes versikét. A Békevédők terén lévő trafikban már egy se volt, de a trafikosnő „jelentőségteljesen elmosolyodott”.

 

(…)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

I/19

Emlékszem, hogy ’68 augusztus huszonkettedikén vagy huszonharmadikán a Strossmayer téri pékségnél kígyózó sorban álltam, arra várva, hogy két óra elteltével felváltson a nővérem. Emlékszem, hogy nem jött el, s hogy kiálltam a sorból, s hogy otthon összeszidtak.

 

I/20

Emlékszem, hogy főleg azért álltam ki a sorból, hogy ebéd előtt legyen még időm a falakon lévő feliratok olvasgatására. Emlékszem, hogy ilyen feliratok is voltak: Ki a megszállókkal, Dubček, ne hagyd magad, Örök időkre a Szovjetunióval, de egy órával se tovább, A pénzünket nem adjuk, a lányainkat nem hagyjuk. Emlékszem egy feliratra, amely azt hirdette, hogy Nem nyelheti le a sünt az elefánt, s amelyet nem igazán értettem, s volt egy olyan, amely különösképpen tetszett: Vegyetek fésűt, megjöttek a tetvek.  

 

I/21

Emlékszem egy Brezsnyevről szóló rímes versike két sorára: Azé lesz a jutalom, aki a seggére csókot nyom.

 

I/22

Emlékszem, hogy a barátommal vízzel teli nejlonzacskót dobtunk az ablakból az egyik szomszédra, akiről azt beszélték a házban, hogy „kollaboráns”. Emlékszem, hogy a hátán feküdt az autója alatt, és a vízzel teli zacskó a lába között találta el. Emlékszem, hogy kihívta a rendőrséget, és a tizenhét éves nővéremnek (a szülők nem voltak otthon) kellett elmennie a rendőrőrsre, hogy aláírja a jegyzőkönyvet.

 

I/23

Emlékszem, hogy a nővérem később azt mondta, hogy úgy nézett ki, mint aki bepisilt. 

 

I/24

Emlékszem, hogy Řeháneknek hívták, s hogy az eset után ezt mondogattuk, ha a neve szóba került: „Mit tettél, Řehánek, hogy a gatyád pisis lett?”  

 

G. Kovács László fordítása

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Patrik Ouředník (1957-, Prága) napjaink legjelentősebb cseh írói közé tartozik; nemcsak a tehetsége, de sokoldalúsága is rendkívüli: próza-, esszé- és színműíró, műfordító, költő, a cseh fattyúnyelv (zsargon) elsőrangú szakértője. A kommunista rendszerrel hadilábon álló, az ellenzéki körökhöz kötődő fiatalemberként 1984-ben az emigrációt és Párizst választotta, irodalmi pályája már ott bontakozott ki. Egyaránt fordít franciából cseh nyelvre és viszont, s nemcsak anyanyelvén, hanem franciául is ír: két kötetének egyelőre nincs is cseh változata. A világsikert az Europeana. A huszadik század rövid története (2001, magyarul 2003) című, műfaji szempontból gyakorlatilag besorolhatatlan könyv, az irodalmi misztifikáció ragyogó példája hozta meg számára. Az Europeanán kívül más fontos művei is olvashatók magyarul: A megfelelő pillanat, 1855 c. regény (csehül és magyarul is 2006.ban látott napvilágot); A huszonnégyes év („emlékezések”, 1995, ill. 2007); Ad acta („bűnügyi regény”, 2006, ill. 2009). A Kalligram című folyóiratban jó néhány verse magyarul is megjelent. – Drahomír Kolder (1925-1972) cseh kommunista politikus volt, a párt legkonzervatívabb, a Szovjetunióhoz mindenkor hű csoportosulásának képviselője, aki az 1968. augusztusi megszállást követően nyíltan a kollaboránsokhoz csatlakozott. A Dymogan tabletta rovarirtó szer volt az egykori Csehszlovákiában: a füstje fejtette ki a pusztító hatást. (A fordító jegyzete)