Česká centra, Czech Centres

Česká centra / Czech centres - logo

Aktuális

Fehér Renátó - Holtidény

Fehér Renátó költő, a Litera szerkesztője, mi pedig a csehtanfolyamaink diákjaként is ismerjük. Új kötete az idő és az emlékezet motívumai köré szerveződik, és itt-ott Prága is felbukkan benne.

 

 

A Holtidény című kötetet Balaskó Ákos Tejsav című kötetével együtt mutatják be április 10-én a Magvető Caféban.

 

 

Fehér Renátóval még januárban készítettünk interjút a Cseh Centrum havilapja, a Jsem z toho JELEN 1. számába.

Mikor kerültél először kapcsolatba Csehországgal? Eddig mennyi időt töltöttél kint összesen?

2012 nyarán előbb egy intenzív nyelvkurzus, majd ősztől Erasmus-ösztöndíjnak köszönhetően kerültem Prágába. Akkor két szemesztert töltöttem kint, majd már a doktori képzés időszakában még egy tanulmányi és egy gyakorlati félévet, utóbbit a Václav Havel Könyvtárban. De soha egy percig (sem korábban, sem most) nem jutott eszembe, hogy a Prága-sztori lezárul.

Prágában élve mennyire tapasztaltad a Prága és Brno közti rivalizálást?
Alapvetően lenne erre fülem: szombathelyiként a zalai szomszédvár (elsősorban a sport frontján) komoly rivális. De Prága és Brno közt ugyanezt sosem éreztem, hiába jártam utána. A Bohémia vs. Morvaország megkülönböztetést talán egy hajszálnyival jobban, de azt sem mondanám jelentősnek.

A csehek és szlovákok közti ellentétekkel találkoztál?

Egyáltalán nem, sőt, inkább irigylésre méltó féltestvérséget, mostohatestvérséget éreztem mindig, amit amúgy a visegrádi identitás alapjaként gondolnék el, már ha létezhet egyáltalán ilyesmi – szeretem hinni, hogy igen.

Milyen cseh és szlovák véleményekkel találkoztál Csehszlovákia felbomlásáról? Te hogyan látod ezt az eseményt?
Miután a Károly Egyetem Bölcsészkarán hallgattam történelmet, kultúratudományt és politikatudományt, az erről szerzett tudásom nyilván kötődik ehhez a kontextushoz. Az itt szerzett tapasztalatokat a kocsmai beszélgetéseim is visszaigazolták: két bad boy (Klaus és Meciar) paktált le, utóbbi ráadásul a gazdaságilag jóval gyengébb állapotban lévő Szlovákiát rángatta válásba. Ahogy a bársonyos forradalom idején a csehszlovákok talán egyedüliként a régióban azt érezhették, hogy saját sorsuknak ők a kovácsai, addig 1992-93-ban felzárkóztak ahhoz a rossz ká-európai tendenciához, hogy a politikai elit vakon adaptál és diktál. Hogy 25 év távlatából melyik ország hogyan viszonyul ehhez az eseményhez, de azt hiszem, a rendszerváltás(ok) elveszett illúziói felől lesz, lehet, lenne érdemes a kettéválást is megfogni.

Ki a legkedvesebb cseh szerződ?

Meglehetősen sokan vannak, szeretem azt hinni, hogy a magyar után cseh nyelvű szerzőket olvastam (persze programszerűen is) a legtöbbet, de erre a kérdésre mindig rögtön Egon Erwin Kischt, Václav Havelt és Jáchym Topolt szoktam válaszolni. Kafkával nem tudom, hogy csehség szempontjából mi a helyzet, de akárhogy is: ő simán felfér bármilyen dobogóra.

Melyik könyvet ajánlanád egy magyarnak, ha a cseh néplélekkel ismerkedne?

Árukapcsolásban: Ludvík Vaculík Cseh álmoskönyvét és Jáchym Topol Nővérem című nagyregényét. Szerintem ez egy trilógia első két darabja, és gondolom ezekben az években készül egy 1989 körül született szerző írói műhelyében a trilógia harmadik darabja.
És ha már trilógia: egyelőre csak az első kötetet olvastam Daniela Hodrová Prága-trilógiájából (2017-ben jelent meg magyarul a Typotexnél, Csoma Borbála fordításában), de már a Két szín alatt alapján is megkerülhetetlennek tűnik.

Melyik a kedvenc helyed Prágában (és vidéken, ha van)?

Az L-alakú Opatovická utca az Újváros északi peremén, rajta számtalan jó hely, például a Jericho. Persze a kedvenc helyeket még meghatározza a kronológia: a Jericho volt a legutóbbi felfedezés. De persze a korábbi žižkovi esték is hetekké állnak össze.
Egy-egy nagyon tartalmas napot töltöttem sokfelé vidéken, inkább talán már kirándulóként, mint tétova turistaként: Plzeň, Karlovy Vary, Terezín, Kutná Hora, Lidice. Most mégis egy apró falut mondanék, Prágától húsz perc, észak-északnyugat felé: Řež. A Moldva kanyarulatába épült kis hely, remek kiskocsma és egy kanyonszerű falusi focipálya.

Hogy állsz a nyelvtanulással? Szerinted mennyire nehéz magyarként elsajátítani a cseh nyelvet?

A lelkesedésem töretlen. Nehézségi foka miatt valóban kihívás, de egyáltalán nem tűnik bevehetetlen várnak. De sok mindent jelez, hogy a FB-idővonalam jelentős részét már cseh kontent teszi ki.

 

 

Fehér Renátó további válaszai a tipikus csehről és egy kihagyhatatlan prágai kocsmáról újságunk, a Jsem z toho JELEN 1. számának 3. oldalán olvashatóak. A lap nyomtatott változata ingyenesen elérhető a Cseh Centrumban (1063 Budapest, Szegfű utca 2-4.).