Česká centra, Czech Centres

Česká centra / Czech centres - logo

Aktuális

Božena Němcová Magyarországon

A június elején Kisgyőr-Harsányban avatandó emléktábla nem az első magyarországi emlékhelye a cseh prózát megújító írónak.

A cseh modern irodalmi próza megteremtőjeként számon tartott Božena Němcová 1820. február 4-én született Bécsben. 1837-ben, 17 éves korában férjhez adták egy jóval idősebb pénzügyőrhöz, Josef Nemechez, akinek sűrű áthelyezései miatt a család is gyakorta váltogatta lakhelyeit. Ezeken a helyeken Němcová nem csupán a meséket gyűjtötte, hanem lejegyezte az ottani szokásokat is, néprajzi, szociográfiai jellegű leírásokat, útirajzokat készített. Amikor férjét 1850-ben Miskolcra, majd Balassagyarmatra helyezték, többször meglátogatta. Miskolci, magyarországi tapasztalatait több leírásban is megörökítette (Magyarországi úti emlékek (1854), Egy magyar város: Gyarmat (1858)).

Néprajzi gyűjtésének anyagából állította össze a Szlovák mesék és mondák című kötetet is (1857-58), illetve 1859-ben kiadott Képek a szlovákok életéből, Zólyom vidéke és erdői, Szlovák régiségek című beszámolóit. Az ötvenes években tragédiák sorozata érte, legidősebb fia tizenöt évesen meghalt, férjét felfüggesztették állásából, lefokozták, idő előtt nyugdíjazták, mert 1848-as röpiratokat és Kossuth-képet találtak nála. Szegénység majd nyomor köszöntött rájuk, közben egész sor szépprózai művet írt.

Ekkor született meg főműve, a Nagyanyó (Babicka, 1855), melyet fia betegsége idején Prágában írt. Napfényes gyermekkorából egy teljes évet idéz fel a laza füzért alkotó, mégis regényszerűen egymáshoz kapcsolódó történetekben. Végig követi az évszakok váltakozását a természetben és a falu, a család szokásaiban, a középpontban Nagyanyó alakjával, aki végtelen egyszerűségével, bölcsességével, derűjével, józan megfigyeléseivel, tanácsaival rendezgeti környezete életét, még a kastély uraiét is. A nyomorúságból Bozena Nemcová tündöklő, világirodalmi szintű művet alkotott, egyszerre megújítva a cseh nyelvű prózát is. Nyelve, stílusa az addigi nehézkes kifejezésmóddal szemben egyszerű, világos, kristálytiszta, a mű szerkezete arányos és feszes, a mondanivaló friss, a népi gondolkodásmódot belülről, mélységében, szociális érzékenységgel közvetíti.

További elbeszélései a cseh vidéki élet társadalmi problémáit vetik fel. A kastélyban és a kastély körül (V zámku a v podzámci, 1856), Falu a hegyek között (Pohorská vesnice, 1856), Szegény emberek (Chudí lidé, 1857), Jó ember (Dobry clovek, 1858). A nélkülözés, a nyomor, a hitetetlen szellemi erőfeszítéssel létrehozott művek felőrölték egészségét, 1862. január 21-én, alig 42 évesen halt meg Prágában.  Azóta a Nagyanyó mind a cseh, mind a világirodalomban alapművé, nemzedékek olvasmányává vált.

Az írónőnek a miskolci Búza téri piacon emléktáblát, az Edelényi Kastélyszigeten emlékfát, Bükkszentlászlón pedig emlékoszlopot állítottak. A június 6-án a Kisgyőr-Harsány kereszteződésnél felavatandó, mészkőtömbön elhelyezett emléktábla a legújabb ebben a sorban. 

Forrás: http://minap.hu/cikkek/bukkszentlaszloi-emlekoszlop-cseh-irodalmi-proza-megteremtojenek-tiszteletere